Út menti keresztek

A nemzeti érték fellelhetőségének helye Gölle község közigazgatási területe

Fotó: Opper Violetta

Fotó: Opper Violetta

35/1 hrsz Temető

35/1 hrsz Temető

35/1 hrsz Temető

35/1 hrsz Temető

0100/26 hrsz Inám Temető

0100/26 hrsz Inám Temető

990/b hrsz Mersi hegy

541 hrsz Hősök tere

253 hrsz Árpád u. 110.

07/1 hrsz külterület

778 hrsz Szőlő-hegy

248/1 hrsz Táncsics utca

041/1 hrsz külterület

0116/3 hrsz külterület

 

pdf-icon Gölle Út Menti Keresztjei – fényképes dokumentáció

A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása

A felterjesztésben szereplő út menti keresztek olyan  szabadtéri keresztek, amelyeket nem az egyház liturgikus cselekményeinek színterén (templom, kálvária) emeltek. Megtalálhatóak útszéleken, nevezetes vagy hangsúlyos helyeken (temető, régi puszták, a mező, dűlők kezdete, de a falu közepén is.) Kivitelüket tekintve kőkeresztek, kőfaragó mesterek művei. 1760–1981 között készültek. Nem az egyház állíttatta, hanem a hívek fizették költségüket. Az egyház csak felszentelte, megáldotta az egyéni buzgóságból állított kereszteket. A feszület felszentelése nem volt magától értetődő. Csak akkor történt meg, ha az állíttató alapítványt tett, amiből a létesítményt fenn tudták tartani. A felszentelés ünnepélyes keretek között történt: bemutattak a helyszínen egy szentmisét, prédikációval.

A keresztek egy része régi sorscsapások emlékét idézi, vagy attól megóvandó emeltetik. A kereszt körüli területet az állíttató család vagy közösség, főleg az eladó lányok gondozták. Ők vitték a virágokat és az õ feladatuk volt, hogy minden nyári szombaton és a jeles ünnepeken virágcsokrot tegyenek a feszület lábához. Az alapító család kihalása, esetleg elköltözése után a környéken lakók viselték gondját a keresztnek és környékének. A keresztek tisztelete általános volt a nép körében. Az arra járó férfiak megemelték kalapjukat, míg a nők keresztet vetettek. Gyakran imádkoztak előtte egyénileg, de néha több asszony, esetleg egy egész rózsafüzér-társulat kereste fel a falu keresztjeit A tanyasi emberek ritkán jutottak el a falusi templomig. Ezért számukra jó időben kereszteknél tartottak vasárnapi szentmisét.

  

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

Gölle kőkeresztjei 250, 150, 50 éves emlékeket őriznek. Kiindulva a legrégebbi, Himmer Ignác által 1760.-ban egy marhavész járvány elmúltával állítottól, egészen Zsiga Lajos templomatyaságának 25. évfordulója tiszteletére 1981.-ben állítottig. Tisztelet és megbecsülés övezi valamennyit, hisz egyébként nem érhették volna meg épségben e nagy időt (Érdemes itt megemlíteni egy legendát, miszerint anno, egy a szőlőhegyen található bádogkeresztbe egy duhaj éjszakán belelőtt a göllei származású Réz Endre. Kijózanodván olyannyira nem bírt megbékélni tettével, hogy öngyilkos lett.) Alapítóik kihalása után is „valaki” mindig gondoskodott karbantartásukról, állagmegóvásukról. Napjainkban leginkább az önkormányzat, de távoli leszármazottak, vagy csupán hálás hívők is gondoznak egy-egy keresztet, vagy környékét. Az értéktárba vetetéssel ismét rá szeretnénk irányítani a figyelmet ezekre a településtörténeti és művi értékekre.