Göllei Kálvária

pdf-icon Göllei Kálvária – javaslat az értéktárba történő felvételhez (PDF)

A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása

A kálvária a 90 %-ban római katolikus lakosságú Gölle egyik kultikus helye a temetőben. Hosszúkás alakú, gyepes terület, amelynek két hosszanti oldalán 7–7, összesen tehát 14 stáció helyezkedik el a bejárat melletti keleti oldalon. A dombon, melyet a kálváriát építő falusi emberek szekéren és fejükön hordtak össze, Krisztus és a két lator, illetve Szűz Mária és Szent Erzsébet keresztjei állnak. Az építkezés 1907-ben kezdődött el, mikor is a kialakított dombon Sütő Gyula plébános kezdeményezésére felállították a középső keresztet. Ezt követték a mellette álló keresztek, illetve szobrok. Egy-egy stáció árát 2-3 család adta össze, mint ahogy a 2006-os felújítás költségeit is. A stációk homokkőből készültek, a témát ábrázoló domborművek a pécsi Zsolnay-gyár színes majolikái. A homokkő a 100 év során annyira megkopott, hogy a szöveg és az állíttatók nevei nem voltak olvashatóak. Ezért a felirat helyére a felújítás során gránittáblák kerültek, az akkori plébános, Orvos Levente kutatta ki a régi feliratokat és ezek kerültek bevésésre a gránitlapokba. A 2006-os felújítást Szinger László kőfaragó végezte. A teljes felújítás óta az önkormányzat két alkalommal végeztetett állagmegóvást és festést Papp László dombóvári festővel.
A kálvária közepén található az 1936-ban leventék által épített Hősök sírja, mely az I. világháborúban elesetteknek volt hivatott emléket állítani, a mai napig sokan gyújtanak itt gyertyát mindenszentekkor. A kálvária mellett található az ötletadó, Sütő Gyula plébános síremléke. A bejárati oldal végében egy gránit nyitott könyv található, amely a felújító családok neveit őrzi.

 

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

A helyi értéktárba vételt különösebben nem kell indokolni, hisz több mint száz éves értéket, emléket őriznek. A stációk ma is emlékeztetik a keresztényeket, miként követték egymást az események villámsebesen és hallatlanul erőszakosan Jézus földi életének utolsó óráiban. Megmutatja Jézus kínszenvedésének útját Pilátus ítélőszékétől a Golgotáig.
A megyei értéktárba vételt a stációk domborműveinek anyaga, művészeti értéke indokolja. Tudomásunk szerint Zsolnay kerámiából a Dél-Dunántúlon talán még egy településen készítettek stációkat.
Az értéktárba vetetéssel rá szeretnénk irányítani a figyelmet ezekre a településtörténeti és helyi kulturális értékekre.

 

I.

Gondold meg itt szánakodó szívvel keresztény lélek, a te Üdvözítődnek azon nagy alázatosságát és ékességes tűrését,mellyel vette a hamis bírónak ezen törvénytelen ítéletét, minden mentegetés, ellentmondás és háborodás nélkül, kész lévén íly gyalázatos és keserves halált szenvedni, hogy éged, keresztény lélek az örök átok alól felszabadítson; s ezzel oktatott téged, hogyan fogadd el te s a világnak és az embereknek irántad való balítéleteit, rágalmazásait.

II.

Gondold meg itt, ájtatos lélek, a sebekkel rakott, fájdalmaktól bágyadt Jézus míly nagy örömmel veszi vállára a keresztnek nehéz terhét és halálának eszközét, neked példát hagyván hogyan viseljed az életnek keresztjét; és pirulj el, hogy a penitenciának és világi nyomorúságnak könnyű keresztjét, mely nem halálodnak, hanem örök életednek eszköze, nem akarod hordozni. Tégy fogadást jobbulásodról.

III.

Gondold meg itt, ájtatos lélek, az ő békességes tűrését, midőn sok rugdalásokra, ütésekre hallgat a te Urad Istened; se nem siránkozik, se nem panaszkodik, csak egy ellenkező szót sem szól az őtet szidalmazó és bántalmazó hóhéroknak; midőn ellenben te nyavalyáidban, nyomorúságodban e egészen türelmetlen vagy, panaszra, átkokra, káromkodásokra fakadsz. Óh tanulj a Krisztustól.

IV.

Gondold meg itt, ájtatos lélek, míly nagy fájdalmára esett légyen Máriának, látván az ő ártatlan Fiát egészen vértől elborítva és a kereszt terhe alatt hurcoltatni; azonban fontold meg azon szerelmes szókat, melyekkel ezen két keseredett lelkek, Jézus és Mária egymással szólottak légyen és pirulj el, hogy eddig se Jézus szenvedése, se Mária keserűsége nem indította szánakodásra kemény szívedet. Esedezz neki, hogy a végső órádnak ütésekor neked is mint pártfogód elődbe jöjjön.

V.

Gondold meg itt, ájtatos lélek, míly nagy keserűsége volt légyen Jézusnak egyrészt az ő halálát szomjúhozó zsidóknak kegyetlensége, másrészt Cirenei Simonnak vonakodása a kereszt hordozásában; te is azon Simonnak ismerjed magadat, ki a reád bocsátott keresztet nem készakaratból, hanem csak kénytelenségből hordozod, ki Jézust nem akarod megsegíteni. Miért is utáld meg kegyetlenségedet.

VI.

Gondold meg itt, ájtatos lélek, ezen asszonynak gyengéd ájtatosságát, és ellenben lásd a te szívednek keménységét, ki nem hogy szánakodnál a te Jézusodon, hanem inkább naponkínt bemocskolod szent orcáját bűneiddel. Mondj azért ellene kegyetlenségednek.

VII.

Gondold meg itt, ájtatos lélek, hogy a te Istened és Üdvözítőd a fájdalmak nagy volta miatt arccal esvén a köves földre, nem hogy mindjárt felsegíttetett volna, hanem inkább rugdaltatott, taszigáltatott és mintegy csúf goromba néptől kinevettetett. De tudd meg, hogy a te fennhéjázó kevélységed volt ezen szörnyű esésnek oka, azért alázd meg magadat, vágyódásaidat, gondolataidat.

VIII.

Gondold meg itt, ájtatos lélek, a te Jézusodnak szeretetét, aki noha a szörnyű kínok miatt holt leven volna, mindazáltal mintegy elfelejtkezvén a maga keserűségéről, a siránkozó asszonyokat vígasztalta, midőn te csak egy könnyhullatást sem öntesz, nem szánakodol az éretted szenvedő Krisztuson. Vesd végét háládatlanságodnak és tanulj rajta szánakodni.

IX.

Gondold meg itt, ájtatos lélek, a sok bosszúságokat, rugdalásokat és veréseket, melyekkel a hóhérok Krisztust a felkelésre kényszerítették, csakhogy elevenen vihessék a hegyre és megfeszíthessék; de egyszersmind vedd észre ebből, míly szörnyű teher legyen a bűn, mely Üdvözítődet íly sokszor a földre ejtette. Téged is szintén pokolra taszítottak volna gonoszságaid, ha az ő ínszenvedésének és halálának érdeme meg nem tartott volna. Tanuld tehát kerülni a bűnt.

X.

Gondold meg itt, ájtatos lélek, Üdvözítődnek nem csak ama nagy fájdalmait, melyeket szenvedett, időn a bűnös hóhérok testé hez ragadott ruháját lerángatták és behártyázott sebeit megújították, anem azon szégyent is, midőn a tisztaságos Jézus annyi nép előtt meztelen látta magát, s vigasztalás helyett epével és mirhával kevert borral itatták; a te titkos gyönyörködtetéseid valának zon keserű csöppek. Honnét szánakodját keserűségén és síránkozzál.

XI.

Gondold meg itt, ájtatos lélek, a te Jézusodnak szörnyű fájdalmát, melyet szenvedett, midőn az irgalmatlan hóhérok szentséges kezeit s lábait erőszakosan a keresztre vonták, hogy a tompa vas szegekkel által lyukgatnák. Egyszersmind fontold meg a boldogságos Szűz Anyának azon keserűségét, melytől elboríttatott, midőn ezen iszonyú kegyetlenséget szemlélte, s ezért fogj valahára te is a te testednek megfeszítéséhez.

XII.

Gondold meg itt, ájtatos lélek, Krisztusnak nagy arca pirulását, midőn az egész nép láttára mezítelenen szemlélte magát a két lator közt; emeld fel lelki szemeidet és lássad azon szörnyű fájdalmait, melyeket érzett, midőn kezei, lábai tompa vas szegekkel általverettek; gondold meg égre, míly szeretetet mutatott mindenekhez; ellenségeiért könyörgött, a latornak paradicsomot ígért, szent anyját Jánosra bízta, végre lehajtván fejét, a te szerelmedből kiadta szent lelkét. Innét, a valami érzékenység vagyon benned, szánakodjál a te Krisztusodon, és melledet vervén kérjed bűneidnek bocsánatát.

XIII.

Gondold meg itt keresztény lélek míly hegyes tőr járta által akkor anyai szívét és ha iránta való szeretetednek egy szikrája vagyon még benned, engedd, hogy járja által azon tőr a te szívedet is, hogy így mindenkor elevenen érezze a fájdalmakat, melyeket kelle éreznie Mária szívének. XIV. Gondold meg keresztény lélek, míly nagy ájtatossággal temettetett el Krisztus áldott teste; sírtak az asszonyok, sírtak tanítványai, de mindenek fölött az ő szent anyja, kinek fájdalma határtalan vala, midőn ár egészen megfosztva látta magát szerelmes fiának jelenlététől, mindemű fohászkodásokra fakadott, onnét elmenvén, hányszor tekintett vissza temetőjére, jelentvén, hogy oda volna téve az ő legszentebb záloga. Oh keresztény szégyenülj meg, hogy ezen fájdalmas útban elegendőképpen nem szánakoztál a teéretted szenvedett és meghalt Krisztusodon.

XIV.

Gondold meg keresztény lélek, míly nagy ájtatossággal temettetett el Krisztus áldott teste; sírtak az asszonyok, sírtak tanítványai, de mindenek fölött az ő szentanyja, kinek fájdalma határtalan vala, midőn már egészen megfosztva látta magát szerelmes fiának jelenlététől, mindemű fohászkodásokra fakadott, onnét elmenvén, hányszor tekintett vissza temetőjére, jelentvén, hogy oda volna téve az ő legszentebb záloga. Oh keresztény szégyenülj meg, hogy ezen fájdalmas útban elegendőképpen nem szánakoztál a teéretted szenvedett és meghalt Krisztusodon.